Borsika Néptáncegyüttes

Oktatók

Törzsök Zsuzsánna

Törzsök Zsuzsánna 1985 novemberében született Marosvásárhelyen, felmenői pedig a nyárádmentéről származnak. Kiskorában már „beoltották” a néptánc, a néphagyomány és a népzene iránti szeretettel, hisz nagyszülei és szülei is a mulatságok aktív résztvevői voltak. Gyerekként sok időt töltött Vadadban és Iszlóban, ahol a népszokások színes palettáját megtapasztalta: húsvétkor várták a fenyőágazást, a locsolást, karácsonykor az angyalvárásra, a kántálásra készültek, a szüreti bálokon csőszlányok voltak, nagytatája vitte szekérrel a csőszöket, és táncba hívták a falu népét.

Zsuzsi 10 évesen kezdett néptáncot tanulni a marosvásárhelyi Napsugár néptáncegyüttes tagjaként, amelyet akkor Füzesi Albert és Bodor Ildikó irányított. Marosvásárhelyen akkoriban indult az első gyereknéptánccsoport, ahova a jó ritmusérzéke mellett a hangszertudása révén nyert felvételt.

A IX. osztályt a Mihai Eminescu Pedagógia Líceum szabadidőprogram tervező osztályában kezdte, abban bízott, hogy az ott szerzett ismeretek nagyban hozzájárulnak majd álmai valóra válásában. Érettségi után kérték fel előszőr néptáncoktatásra abban a marosvásárhelyi iskolában, ahol ő is diák volt. Munkája elismeréseképp számos tanintézménybe hívták táncot oktatni. Kitartóan, átlépve a nehézségeket, kompromisszumokat kötve, ami szabadidejeét illeti, mindvégig a Napsugár néptáncegyüttes tagja, majd 2003-tól a Maros Művészegyüttes hivatásos táncosa lett, illetve 3 évig a női tánckar vezetője is volt.

Zsuzsi 2012-ben elvégezte a marosvásárhelyi Színművészeti Egyetem koreográfus, mozgásművészet szakát. Rendszeresen részt vesz Tálas Ágnes Lipinka képzésein, illetve a Romániai Magyar Néptánc Egyesület szervezte képzéseken.

A Borsika Néptáncegyüttest 2016 őszén alapította egykori kollegájával, Nagy Leventével. Úgy gondolja, csak alázattal, őszintén, megfelelő példával tudunk a gyerekekre hatással lenni. Úgy véli, kis korban a legfontosabb a népdal elsajátítása, hisz ezekben benne van örömünk, szerelmünk, bánatunk, fájdalmunk. A néptánc alaplépéseire pedig gyerekjátékokkal, ritmusgyakorlatokkal lehet a leghatékonyabban felkészülni. A népzene, a néptánc terápia, öngyógyító hatású – ezt tapasztalta Zsuzsi is fogyatékkal élő tanítványai révén. A néptánc, a szereplés önbizalmat ad, megnyílnak a gyerekek, leküzdik félelmüket, gátlásaikat – vallja.

Kovács Szabolcs Zoltán

Kovács Szabolcs Zoltán 1997 májusában született Szabédon.

A néptánccal először 2008-ban találkozott, amikor elkezdett a frissen alakult szabédi Fürgelábak csoportban néptáncot tanulni. Eleinte csak a barátok kedvéért járt néptáncórákra, de néhány évvel később rájött, önszántából néz archív néptáncfelvételeket. Amikor először volt lehetősége egy táncházban megmutatni tudását, egy kalotaszegi legényessel, fellobbant benne a láng, elhatározta, komolyabban akar foglalkozni a néptáncal. Elkezdett otthon is gyakorolni, technikai tudását fejleszteni. Sokat köszönhetett mestereinek, hiszen oktatási módszerüknek is köszönhető, hogy komolyan kezdte venni a táncot.

Szabolcs XII. osztályban döntötte el, hogy hivatásos néptáncos lesz, meghívást is kapott a Maros Művészegyüttesbe, amelynek 2015 augusztusától tánckari tagja.

Szabolcs mindig is szerette megmérettetni magát, amatőr és hivatásos táncosként egyaránt gyakran jár versenyekre, amelyek révén rengeteg tudást szerzett. Több díjban is részesült, 2020-ban az év legényes táncosa díjat érdemelte ki, és kiemelkedő munkájának köszönhetően ő kapta meg először az Enyedi Zsolt díjat. Közben koreográfusként is kipróbálta magát, munkatársai segítségével egy bogártelki legényest vitt színpadra, és ezért a második Maros Kamara Táncfesztiválon fődíjában részesült.

2019-ben felvételizett a Magyar Táncművészeti Egyetem erdélyi karára, ahol sok újdonsággal találkozott, így a tánctechnika mellett a szellemi tudását is fejleszteni tudta.

Idővel úgy döntött, oktatni is szeretne, szomszédfalujában Mezőfelében felkérték, hogy néptáncot tanítson a gyerekeknek. Később a marosludasi Hajdina, a Pohánka és a Tatárka csoportokat is ő tanította, valamint 2021-től a Borsika Néptáncegyüttes oktatója is. Szabolcs úgy érzi a gyerekekkel együtt ő is fejlődik, hiszen amikor az ember tanít, akkor sajátítja el igazán az adott anyagot.

Szabolcs sokat köszönhet a néptáncnak, sokkal magabiztosabb lett, határozottabb, tartást adott neki az életben. Imád táncolni, rengeteg célja van még amit el akar érni, önkifejezésként tekint a néptáncra.

Bende Szende

Szende 1998 augusztusában született a Maros-mentén, Marosszentannán. Óvodás kora óta kiemelt helyet foglalt el szekrényében a népviselet, amelyet még csíkdánfalvi dédmamája varrt és amelyet generációról-generációra adtak tovább az unokák, dédunokák. Gyerekkorában a hagyományokat családjával és a falu lakósaival intenzíven éltették, hiszen ősszel szüretibálokba hívogatták a községben élő lelkeket úgy, hogy a csőszök kapui előtt tánccal fűszerezték meg a vonulásukat; a szeretet ünnepén mai napig kántálni járnak a fiatal legények, sőt még családok is felkántálják a barátokat, szeretteiket; Húsvét szombatjának estéjén sok éven át leste a legénykéket, akik bokrétával díszítették a ház falát, hogy majd húsvét hétfőjén kis tarisznyával tudja megjutalmazni kedvességüket.

2 évi standard és latin tánc tanulás után nem érezte otthon magát, így 8 éves korában más vizekre evezett és édesanyja kíséretében elkezdett táncolni a marosvásárhelyi Napsugár néptáncegyüttesnél. Azóta hálás tanárának Füzesi Albertnek és lányának, Tímeának, hogy segítettek megismerni az ősi értékeink egyik legszebbjét, a néptáncot és a csapatnak a befogadást, hiszen nélkülük nem sikerült volna annyira megszeretni a néptáncot, hogy később fellángoljon benne az a vágy, hogy hivatásos együttesnél folytassa táncos karrierjét.

Közel 10 év után felkérést kapott Benő Barna-Zsolttól a Bekecs Néptáncegyütteshez való csatlakozásra. 2015 októberében, 11-dik osztályos korában csatlakozott az együtteshez. Kiskorában, ha szüleivel színházba ment és egy olyan darabot néztek, amelyben egy női főszereplő volt, arról kezdett el álmodozni, „hogy de jó lenne egyszer egy ilyen főszerepet eljátszani és bárcsak egyszer őt is az előadás végén virágcsokorral lepnék meg a nézők”. A Bekecses évei alatt azon kapta magát, hogy ezeket a lehetetlennek tűnő álmokat a néptánc valóra váltotta.

A Bolyai Farkas Elméleti Líceumban töltött évei után, a néptánc mellett, a Babeș-Bolyai Tudmányegyetem hallgatója volt 2020-ig. Az egyetem elvégzése után búcsút intett a színpadtól és pedagógusi pályára lépett. 2020-tól a marosszentgyörgyi Bambi Napköziotthon óvodapedagógusa. A néptánc azonban megmaradt életében; próbálja azokat az ősi értékeket, amelyeket az évek során ő is elsajátított gyerekeknek és felnőtteknek egyaránt tovább adni úgy, a mai modern világban, hogy az szerethetővé váljon. Jelenleg néptáncot oktat Nyárádszeredában a Kis és Nagy Játszóházban, Marosszentanna községben az Aranykalász felnőtt Néptánccsoportban, Csittszentivánon a Gyöngyvirág Néptánccsoportban, a marosvásárhelyi Református Kollégium előkészítő osztályában, valamint nagy örömére a marosvásárhelyi Borsika Néptáncegyüttesben. Úgy gondolja, hogy a mai világban nincs könnyű dolguk a gyerekekkel, hisz nagyot fejlődött a világ, de hisz abban, hogy mindig fog akadni olyan gyerek, aki a néptánc rejtelmeit, csodáit magába szeretné szívni és ő ebben segítségül szeretne szolgálni.

Gagyi Lóránt

Gagyi Lóránt 1996 júniusában született Mezőbergenyében. Szülei életében nagy szerepet játszott a néphagyomány, néptánc, népdal, ezért mindkét gyereküket beíratták néptáncoktatásra.

Lóri 2006-ban ismerkedett meg a néptánc alapjaival a Napsugár Néptáncegyüttesnél, amelyet Füzesi Albert oktatott. Berci bácsinak köszönheti azt, hogy megtanult táncolni, hogy megszerette a néptáncot, a népzenét. Közel 10 évig táncolt a Napsugárban, majd 2015-től a Bekecs Néptáncegyüttes hivatásos táncosa lett. Az itt eltöltött évek alatt úgy érzi, hogy sokat fejlődött szakmailag, hisz tudatosult benne, hogy egy hivatásos együttesről van szó, ezért talán a nézőközönség is egy magasabb szintet vár el egy amatőr csoporthoz képest. Ezért komolyabban elkezdett gyakorolni, önmagát akarta fejleszteni, ki akart lépni a komfortzónájából, bizonyítani akart, hogy megállja a helyét ebben a közegben is. De mindezek mellett a legfontosabbnak találta azt, hogy élvezze, amit csinál, hogy jókedvvel menjen be a próbaterembe, hogy kollégáit megnevettesse, és jókedvet sugározzon a közönség fele, hisz a cél a közönség szórakoztatása.

Jelenleg egy építkezési tervező cégnél dolgozik, mint műszaki rajzoló, de a néptánc iránti szeretete továbbra is megmaradt és amint lehetősége van rá, munkája mellett, a táncot is gyakorolja. Tudatosan munkálkodik azon, hogy a néptánc jelen legyen a mindennapjaiban, ezért is alapítottak barátokkal közösen egy olyan fiatalokból álló néptánccsoportot, amelyek egykoron valamelyik együttes vagy tánccsoport tagjai voltak, azonban az élet más irányba sodorta őket. Emellett fontosnak találja átadni az egykoron elsajátított néptáncos értékeket a gyerekeknek és felnőtteknek egyaránt, ezért fogadta el az oktatói felkéréseket. Öröm számára, hogy táncot oktathat, saját ötleteivel megfűszerezve Marosszentanna községben az Aranykalász felnőtt néptánccsoportban és hatalmas megtiszteltetésként tekint a marosvásárhelyi Borsika Néptáncegyüttes oktatói felkérésére. A legnagyobb alázattal és odaadással próbálja végezni ezekben a csoportokban a munkáját, mindebbe belecsempészve a humorosságát.

A néptánc mellett a népzene is rabul ejtette a szívét. Az a hangszer, amely a legjobban vonzotta, a brácsa volt. Önszorgalomból, videókat nézegetve és archív felvételeket hallgatva, megtanult lekísérni egy-két dallamot. Tanulási vágya mára sem lankadt, amint kis szabadideje van, biztosan előkerül a brácsa. Mint táncoktató fontosnak tartja a különböző tájegységek zenei anyagának ismeretét, annak változatos felhasználását egy koreográfia keretein belül. Amikor zenél úgy érzi, hogy megszűnik körülötte a világ, ki tudja zárni minden más problémáját és át tudja magát adni a zene szépségének. Hasonló érzésekkel bír táncolás közben is.